Mostanság kicsit elegem van magamból. Annyi mindent elszúrok, hogy az már fogalom. Esküszöm még egy ekkora balfék a világon nincs! Miden, ami a kezeim közé kerül, az elromlik, és minden, amit csinálok rossz. Főleg a munka idegesít
. Már-már sajnálom a főnökömet, hogy egy ilyen marhával kell dolgoznia, és hogy mennyi plusz munkát csinálok neki azzal, hogy próbálok megfelelni. Annyira ideges vagyok... És annyira félek, hogy valamit el fogok rontani... Persze megpróbálok odafigyelni, meg minden, de akkor sem túl egyszerű a dolog. És sokszor azt sem tudom, ki kivel van, de végül mindig az derül ki, hogy hülye vagyok. Csak azt nem értem, hogy cseszek el ennyi dolgot. Eddig miért tudtam mindenre odafigyelni, és sasszemmel figyelni az ördögre, aki a részletekben lakozik... Nem értek semmit.
Pláne önmagamat nem értem. Eddig soha nem voltam állandó jelleggel kába, ideges, üres, érzéketlen és pláne szótlan. Mostanság ezek jellemzőek rám. Gyakran üres, réveteg tekintettel nézek magam elé, akár egy dilinyós. Legalábbis a többiek ezt látják. Üres, érzéketlen, szótlan, idegbeteg, és merev lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése