Ha van érzéketlen tuskó a világon, az én vagyok. Nem érzek semmit, és kezdek újra elmerülni az érzéketlenség kietlen mocsarában. Pedig egyáltalán nem akarok! Annyira szeretnék újra szerelmes lenni, vagy egyáltalán valami melegséget vagy épp fagyos fájdalmat érezni ott bent a szívemben, de egyszerűen képtelen vagyok. És a visszhangzó kongás újra itt van és megint hatalmába kerít az üresség. Gyűlölöm ezt az érzéketlenséget. Ilyenkor az a legrosszabb, hogy igényelném a társaságot, de nem mehetek közéjük, mert tapintatlan megmozdulásokkal bombáznám őket. És nem akarok modortalan és bunkó lenni. Inkább olyan maradok, mint egy érinthetetlen porcelánbaba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése