Go with the flow now...

Mert most tényleg ez van. Nem történik semmi, csak sodródok az árral, teszem, amit tennem kell. Ennek ellenére most nem érzem magam olyan elveszettnek és kétségbe esettnek, pláne üresnek és határozatlannak, mint múltkor. Annyi szent, hogy nem hagyok semmit annyiban, és ha felidegelnek, akkor ugyanúgy ugatok, mint ezelőtt. Kezdek visszatérni a régi önmagamhoz, és tiszta büszke vagyok magamra emiatt ^^

De nem csak ez ad rá okot, hanem az is, hogy most már hivatalos, hogy hiába "csak technikus" vagyok, és hogy "nem lett 5-ös a minőségellenőri vizsgám", még mindig úgy érzem, hogy nem vagyok olyan rossz ebben a kategóriában, mert az állítólagos minőségellenőreinktől tudok olyat kérdezni, hogy a fülük ketté áll. Pedig én csak egy fosos kezdő tervező vagyok... lol

De amúgy most tele vagyok tervekkel meg mindennel. Pl. tervbe vettem, hogy veszek egy új bakancsot, egy 14 lyukas Red Rooster-t.

És hogy legyen még valami, aminek örülök: Akimino meglátogat majd a hétvégén, és... és... menni kéne a cukiba is! Várlak, nee-chan! ^.^

Búcsúzásképp az életszemléletemet egy pár mondatos idézettel  szemléltetném:

"It's time to go with the flow now
And everybody knows this is the showdown
We don't need no weaknesses here
Stop staring, start moving

All you fuckers get down on this crazy
All you people come ride with me baby
All you need is get psyched up baby
'Cuz you know it's hardstyle baby!"

Hardstyle agymenés

Tudom, hogy egyes olvasóimnak elege van abból, hogy hardstyle-postokat is írok, de...

Eeeeeeeez akkora-mekkora zene!!!! A szövege is nagyon tetszik ^.^

The Beholder & Zany - Bleeding For The Harder Styles

Born to live
Born to die
Born to be, crucified
Give our souls and take our pride
Bleeding for the harder styles
Rising up, from the seed
Born to change, history
From the streets we unleash hell
Feel the power, decibel

Born to live
Born to die
Born to be, crucified
Give our souls and take our pride
Bleeding for the harder styles
Rising up, from the seed
Born to change, history
From the streets we unleash hell
Feel the power, decibel

Born to live and die, be crucified, for what we’re fighting for
Dark, inside my heart
I can’t let go
I bleed to, clean my soul 

Halloween is f***in' good time for cosplay

Unatkoztam, most volt halloween, és nincs semmi érdekes, amit leírhatnék. Tehát unalmamban poénból cosplay-eset játszottam, úgyhogy nesze nektek értelmes post ^^ A Shinku és a Nana cosplay még úgy-ahogy felismerhető, de Harley Quinn nem biztos, hogy egyértelmű. Ha tetszik azért, ha nem tetszik, azért kommentelj!

 

Hachiko <3

Same shit, different day...

Mostanában annyira semmi sem történik velem, hogy az kriminális. Nincsenek is konkrét problémáim, mert abszolút nincs semmi. Ezért nem is postoltam egy normálisat eddig... Bocs mindenkinek, aki tudni is akar rólam valamit!!!

Sikítófrászt kaptam, mert letiltották az MSN fiókomat, bakker! Pedig egyesekkel csak így tudom tartani a kapcsolatot :S Hinaichigo, Lady Louve és Saya, ne rágjatok be, hogy mostanában nem vagyok fent! Remélem, azt is mihamarabb megjavítják, aztán majd jól az lesz...

Amúgy meg nyugalmasan és unalmasan telnek a napjaim, de vannak sajnos rendszeressé váló problémák, amiket szinte már figyelembe sem veszek.

 ->Egyrészt a munka idegesít, mert nagyon elcsesztem egy darabot. Ha a következő 10 évben nem lennék érte napi rendszerességgel szekírozva, nem is érdekelne.

 ->Másrészt elegem van abból, hogy az ősökkel állandóan veszekednem kell, de végül mindig az derül ki, hogy igazam van.

 ->Harmadrészt pedig az készít ki, hogy még mindig képtelen vagyok érezni. Nagyon nagy szükségét érzem valami nagy érzelmi változásnak. Mondjuk a szerelem, vagy egy új barátság vagy nem is tudom. Néha olyan nyomorultnak látom a tükörképemet, hogy azt kívánom, bárcsak 12 éves koromban szíven szúrtam volna magam... egy idiótával több, vagy kevesebb, mit is számít... mert mostanában azok közé tartozom, akik semmit sem számítanak, még csak statisztikajavításra sem vagyok jó... Na de mindegy... ha akkor nem engedték meg a körülmények, most sem engedik meg...

Talán valamicske érzelmi fellendülés lehet még az is, hogy Akimino-chan hazajön a jövő hét végén ^^ Már alig várom. Szegény, ő is annyira ki van borulva... Aki-chan, remélem olvasod, és ezúton közölném veled, hogy - irodalmi nyelven szólva - k*rvára hiányzol! De nem csak te, hanem mindenki!! Saya, Hinaichigo, Syleen, Mandy... mindenki! Remélem, hétvégéig nem kell sokat szenvednem, mert lelkibeteg vagyok így is :S

Kiesnek a napok, kiesnek a percek, a jó pillanatok is megszűnnek, és lassan csak az a tudat vár minden nap, hogy elvesztettem valamit nagyon fontosat, ami én voltam. De ezt a veszteséget nem lehet leírni, belőle szavakat formálni. Ezt csak érezni lehet. Azt hiszem, kicsit magányos vagyok annak ellenére, hogy sok emberrel vagyok körülvéve. Gyűlölöm magam, úgy érzem nem vagyok képes semmire az égvilágon.

When I say hard...

U say bass

->Kis kedvcsináló hardstyle technohoz, gyenge idegzetűek meneküljenek<-

Tatanka - Tokyo

Csak erős idegzetű hardstyle techno és japán kultúra rajongóknak, de nekik erősen ajánlott!!!

Zany - Pillz

Mániákus Mátrixot felirattal nagyon sokszor nézőknek...

D Block & S-TE-FAN - Ride with uz

Gyakorlottaknak is csak 2-3 Seduxen után ajánlott...

Technoboy - Next dimensional world (Qulimax 2008 anthem)

No comment

Alpha Twins - The Darkside (Qulimay 2006 anthem)

Megtekintése mindenkinek kötelezően ajánlott ^^ 

Tatanka - I kissed a girl

Nekem jobban tetszik, mint az eredeti! ^.^'

Frontliner - Rollin

A címadó dal

A kék rózsa és a Nap

Sötét burokban teremtett az Isten

Hajdanán a természet szívében

Rajtad kívül senkim sincsen

Tartsd meg lelkem bűvös igédben

Érzem közeledted, megborzongok

Szokatlan homályba pillanthatok

Lágy, hízelgő zöngét hallhatok

S mely édesek eme pillanatok!

Pillantásaid egyre nyíltabbá tesznek

Lassan láthatod, mivé is lehetek

S magamhoz egyre közelebb érezlek...

Eltakart szépségem, újra felfedhetlek!

Minden reggel érzem a cirógatásod.

Szerető, tündöklő érintéseddel

Harmatcseppjeimet végre felszárítod

Forró, gyengéd öleléseddel.

S körülötted táncolnak édes álmaim

Utánad szállnak keserves sóhajaim

Miattad harmatosak a hajnalaim

Csak érted hullnak égető könnyeim

Következő hasadáskor újra engem nézel

S kérded – Miért csak te ragyogsz?

Minden reggel csupán a te könnyeddel

Gyűlik meg a bajom. Miért nem mosolyogsz?

S felé fordítva harmatos szirmaimat

Szélesre tárva burkomat levetem

Felszínre engedve vad vágyaimat

Szívemet végre szabaddá tehetem

- Minden reggel mikor rád nézek

Szívembe fájdalom fészkel

Félelem fog el attól, amit érzek

A sötétség karma ekkor ér el...

Soha eddig nem éreztem még ilyet

S most végre eljött a pillanat

Eddig senki nem látott szívet

Kéken ragyogó rózsabokor alatt

Az igazság abba van írva,

Amit szirmaimba temetek

Ezért harmatos a rózsa szirma

- Suttogom - mert szeretlek!

S ezután a Nap még gyengédebben

Törölte le arcomról könnyeket

- Hiszen semmi rossz nincs ebben!

De már bántotta a lelkemet

Miért nem láthatlak ragyogni

Ahogy a többi szépséget

Sugaraimban tündökölni,

Akárcsak a testvéreidet.

Egyet se félj, kicsi virág,

Hiszen épp ugyanúgy szeretlek

S legyen bármilyen a világ

Én kitartok melletted!

A szirmaim szélesre tárva

Élveztem kedvesem forró ölelését

S tőle a megváltást vártam

S a szerelem beteljesülését

Egy teljes napig éreztük

Egymás tündöklését

S a Nap nyugovóra tért

Álmom immár nyugodt, szép

Ám eljött a következő pirkadat

Mely komor hangulattal mérgezett

Nem éreztem már cirógató ujjadat

Hisz a szél felhőkkel érkezett

- Nem  láttad a Napot? - kiabáltam

De hisz a rohanók nem hallják őt

Azóta is csak kérdem, de hiába

Mivel beköszöntött az ősz.

A tündöklő szirmok lassan elhervadnak

Könnyeimmel lesz teli a komor táj

Sötétzöld leveleim lassan elporladnak

Már csak szerelmes szívem fáj.

S utána eljő a komor tél

Hófehérre festve a tájat

Fagyos ölelése elítél

Szívemet megöli a bánat

S jöhet még ezer tavasz

Vagy egy jobb kor hullámai

Többé sohasem láthatsz

Hisz elhulltanak szerelmem virágai.

by Yoshike

Sad Diva

Mostanság kicsit elegem van magamból. Annyi mindent elszúrok, hogy az már fogalom. Esküszöm még egy ekkora balfék a világon nincs! Miden, ami a kezeim közé kerül, az elromlik, és minden, amit csinálok rossz. Főleg a munka idegesít
. Már-már sajnálom a főnökömet, hogy egy ilyen marhával kell dolgoznia, és hogy mennyi plusz munkát csinálok neki azzal, hogy próbálok megfelelni. Annyira ideges vagyok... És annyira félek, hogy valamit el fogok rontani... Persze megpróbálok odafigyelni, meg minden, de akkor sem túl egyszerű a dolog. És sokszor azt sem tudom, ki kivel van, de végül mindig az derül ki, hogy hülye vagyok. Csak azt nem értem, hogy cseszek el ennyi dolgot. Eddig miért tudtam mindenre odafigyelni, és sasszemmel figyelni az ördögre, aki a részletekben lakozik... Nem értek semmit.
Pláne önmagamat nem értem. Eddig soha nem voltam állandó jelleggel kába, ideges, üres, érzéketlen és pláne szótlan. Mostanság ezek jellemzőek rám. Gyakran üres, réveteg tekintettel nézek magam elé, akár egy dilinyós. Legalábbis a többiek ezt látják. Üres, érzéketlen, szótlan, idegbeteg, és merev lettem.